Gréta és Attila

Ez az a bejegyzés amit nagyon nehezen kezdtem el. Először nem tudtam mit írjak. Csak ültem és gondolkodtam. Aztán megnéztem a képekből készült videót és újra előjöttek az emlékek. Emlékek és érzések! A készülődés fodrásznál, sminkesnél, öltözködés Anyával, szendvics a kocsiban, az elakadt póló a rózsabokorban és a csaláncsípések Dénesfán, az osztrák népviselet, a motorosok, könnycseppek, az ölelések, a csokordobás és a lufieregetés. De még sorolhatnám a rengeteg élményt amit külső szemlélőként kaptam, éreztem! Már kezdem megérteni az esküvő fotósokat, hogy miért szeretik ezt csinálni. Szerettem azt a napot! Reggel 9:30-tól este 8-ig…minden percét :-)

Köszönöm szépen Gréta és Attila, hogy részese lehettem a napotoknak. Ez úton is kívánok még egyszer nagyon sok boldogságot és örömöt!

Képek helyett pedig inkább itt a videó amit említettem a bejegyzés elején: