Volt egy felhívásom a facebook oldalamon, hogy tetovált lányt keresek, őszi, autós fotózáshoz. Többek között Niki is jelentkezett. Különösen megörültem, mert helyben volt és az időjárás kiszámíthatatlansága végett sietni kellett. Hamar tud változni a természet, így késő ősszel.
Egy viszonylag csendesnek gondolt helyre mentünk. Ami elvárás volt számomra, hogy legyenek őszi színek és aszfaltos út. Így esett a választás a Bősárkány és Rábcakapi közötti útszakaszra. Mint később kiderült, közel sem volt csendes útszakasz. Volt olyan autós, aki legalább 3-szor is elment mellettünk. Ehhez lehet, hogy Nikinek is köze volt….mondjuk úgy, hogy nem hosszú nadrág volt rajta. Legszebb az volt, amikor úgy álltam meg az autóval, hogy egy része az árok szélén, másik fele pedig az úttesten volt…..megállt egy autós és megkérdezte, hogy tud e segíteni. Azt hitte, hogy műszaki hiba van.
Szerencsére nem volt gond az autóval. Minden úgy sikerült, ahogy terveztem. Idő csodálatos volt, a mellettünk éppen munkát végző traktoros által felvert port, könnyen le tudtam takarítani az autóról. Viszont rá sem lehet egy rossz szavam sem. Egyrészt el sem várható tőle, hogy ne dolgozzon míg fotózom, ugyanakkor odajött és elnézést kért, hogy beporzott….mondta, hogy pár perc és már végez is.
Különösebben nem készültünk sok ruhával, de azért ezzel kapcsolatban is született egy jó sztori. Megálltunk egy helyen, majd pár kép után, odébb álltam az autóval kb. 200 métert. Közben gondoltunk egy olyan képet, ahol Niki felveszi a piros cipőt. De csak vette volna. Nem volt bent a csomagtartóban. Kivettük és ott maradt az első helyszínen. Még jó, hogy nem másnap vettük észre. Erről van egy videó jelenet is, amit az írás végén találtok majd meg.
A nap legszebb, legmeghatóbb pillanata az volt, amikor egy elektromos kerekesszékes bácsi a lemenő nap fényében, az enyhe emelkedő tetején megjelent. Majd a pillanatkép hamar átértékelődött, amikor először is dobott egy rókát, majd felállt a székből és lazán dobott egy sárgát is. Természetesen ezt nem fényképeztem le.
Szerencse, hogy a Nikiről készült képek, hamar feledtették ezt a pillanatképet.
A végére pedig itt a videó, amit a fotózás közben készítettem:
Hasonlóan kezdem a sztorit, mint a tavalyi szépségkirálynős fotózásnál Veronikával. Lényeg itt is az, hogy Szandi nyerte a Hunyadi iskola szépségversenyét, én pedig ismét felajánlottam egy fotósorozatot. Még az érettségi vizsga befejezése előtt írt, hogy szeretné felhasználni az utalványt.
Azután kicsit tologattuk az időpontot, de közben már elkezdtük megbeszélni a részleteket. Mivel Szandi volt már olyan fotózáson, ahol a természetben fotózták, ezért most városi képeket készítettünk. Ez nem feltétlen csak betont és vasat jelent, készültek képek zöld környezetben is. Nagy előnye a városi fotózásnak, hogy többnyire nincs szúnyog és könnyű parkolni. Egyedüli hátránya pedig, hogy van akit zavar, ha látják fotózás közben. De Szandi esetében ez sem volt gond. Őszintén megmondva még egy aggályom volt: elkísérte a barátja és az Anyukája is a fotózásra. Engem nem szokott zavarni, ha a modellt sem zavarja. Szerencsésnek mondhatom eddig sosem volt gond ebből! Nagyon jó fejek voltak most is és hagytak minket dolgozni….ezt köszönöm nekik!
Még egy “fotós” gondolat….viszont ha már inkább a képek érdekelnek, ezt a részt nyugodtan kihagyhatod :-) Nagyon ritkán használom a Canon fix 50mm 1,4-es objektívet, mivel munkára nem megbízható a fókusz pontatlansága miatt. Most az is előkerült és egyáltalán nem bántam meg. Ha jó helyen van a fókusz, akkor nagyon éles a kép, szép háttérelmosással. A bokeh pedig gyönyörű, ha olyan a környezet. Ha már ez szóba került, akkor legyen egy ilyen kép az első. Többi kép pedig a kedvenc objektívemmel készült (Canon 85mm 1,8)