Hogy mi is az a Rockstation? Egy online magazin, ahol rock zenével kapcsolatos híreket, koncertbeszámolókat, képeket láthattok. Irányítottan a fülembe jutott, hogy ennek a blognak az egyik alapítója és főszerkesztője Hancz Attila. Kíváncsi lettem. Hogyan lehet valaki főállásban egy Kft. cégvezetője és “másodállásban” egy rockzenei magazin főszerkesztője.
Mesélnél nekem a kezdetekről? Hogyan jött létre az oldal?
– 2007-ben egy volt általános iskolai osztálytársammal írogattunk a zene.hu internetes portálra, ami nem csak rock zenével foglalkozott. Még ez évben jött az ötlet, hogy csináljunk egy olyan hírportált, ami csak rockzenével foglalkozik. Hamar összeálltak a tervek a fejünkben. Szabolcs informatikusként dolgozott így a weboldal szerkesztés nem okozott problémát. Regisztráltunk az Index által üzemeltetett blog.hu-ra és 2008. január 5-én már startolt is az oldal, Rockstation néven.
Hogyan sikerült felfuttatni az oldalt?
– Eleinte hetente 1-2-szer frissült a blogunk. Majd ahogy teltek a hónapok, úgy nőtt a lelkesedésünk. Egyre több lett az írásunk és egy idő után már nekem is be kellett segítenem a szerkesztésbe és a feltöltésbe. Akkoriban már napi 4-szer frissült a blog. Létszámunk is már 4 fő lett, a látogatók száma pedig nagyjából napi 100 körül mozgott.
Láttam a facebookon, hogy több mint 8500 követőtök van. Azért ez már jóval több,mint 100. Mikor jött az igazi áttörés?
– 2010-ben történt, hogy felhívott Réti Zsolt fotográfus. Közölte velem, hogy szeretne nekünk dolgozni és a mi hírportálunkon megjelentetni a fényképeit. Hiába mondtam, hogy ez csak egy kis blog, pár rock kedvelővel, nem tágított. Mondtam neki, hogy nem sok koncertre jutunk el. Zsolt válasza csak ennyi volt: most majd fogtok. Egy hónap múlva már akkreditálva voltunk a Metallica budapesti koncertjére, hivatalos fotóssal és újságírói státusszal. Innentől aztán már nem volt megállás. Egyre többen lettünk, kiépítettük a kapcsolatainkat koncertszervezőkkel, lemezkiadókkal és sok esetben pedig magukkal a zenekarokkal is. Egyre több koncertre jutottunk el. Most pedig már nem csak híreket és koncertbeszámolókat írunk,hanem jónevű előadókkal tudunk interjúkat készíteni és vannak saját összeállításaink, TOP 10-es listáink, albumpremierjeink.
Jelenleg hányan vagytok és ki milyen szerepet vállal?
– Összesen 15 főből áll a csapat 1 hölgy taggal. Lényegében én koordinálom a munkatársakat. Előre lehet tudni milyen koncertek lesznek, kikkel tudunk interjút készíteni. A csapat tagjai bejelölik, hogy mire szeretnének elmenni, miről szeretnének tudósítani. Ha többen jelölnek be egy eseményt igyekszem igazságosan elosztani. Ők megszerkesztik a beszámolókat, cikkeket és interjúkat. Viszont a megjelenés időpontját, sorrendjét már csak ketten döntjük el. Így elkerülhető, hogy egymás után hasonló dolgok jelenjenek meg.
Te is eljársz még koncertekre?
– Már közel sem annyit, mint régebben, a család meg a munka mellett ez már nem nagyon fér bele. Viszont az elmúlt pár évben az Ausztriában megrendezett Nova Rock-ra én mentem. Tavaly megnéztem 18 koncertet az elejétől a végéig. Ezzel az éves koncertigényem meg is lett. Mozgalmas napok ezek számomra. Koncertek után hazajöttem, éjjel 2 körül fekvés, 7-kor kelés. 10 órára már kész a cikk és a fotós által küldött képekkel együtt kikerül a blogra. Délben pedig indulás vissza a fesztiválra. Szóval nem mindig csak buli az élet.
Ha jól tudom, ti ezért fizetést nem kaptok. Miért érdemes ezt csinálni?
– Ez így van. Fizetést nem kapunk és a költségeket is mi álljuk. Viszont hatalmas élmény a koncertek után a neves előadókkal találkozni, összeállni egy közös kép erejéig. Egy másik példa, hogy miért érdemes csinálni: Phil Mucci egy híres kliprendező. Egy év végi, általunk összeállított – 2014 legjobb rock és metál videói című – listában az őáltala rendezett videó végzett az első helyen. És nem tudom honnan szerzett tudomást a listánkról, de megosztotta és “belájkolta”. De volt olyanra is példa, hogy Jamie Jasta a Hatebreed énekese az általunk készített koncertfotót rakta ki profilképnek. Sokaknak ez apróságnak tűnhet, de nekünk ez nagyon jó érzés.Ezek azok a visszaigazolások, amiért szerintünk megéri csinálni Rockstationt.
Egy kedvenc történeted a rock zenével kapcsolatban?
– A történet 1986-ra nyúlik vissza, itt romlott el minden (nevet). Akkoriban volt egy Tesla lemezjátszónk otthon, amin hallgattuk az aktuális hazai slágereket, mint például a Neoton Família, Szűcs Judit, Apostol. Napközis tanárunk egy beszélgetés során azt mondta, hogy hallgassatok inkább Scorpionst, mert az a zene. Egyszer édesanyámék Csornán voltak az öcsémmel, aki az egyik kirakatban meglátott egy Scorpions lemezt. World Wide Live volt a címe, egy dupla lemezes koncert felvétel. Akkoriban ez kemény 600 Ft volt. Édesanyám addig-addig lett puhítva, amíg megvette. És hirtelen a “nyissátok ki az ajtót, had halljam a zenét” dologból, “csukjátok be az ajtót, hogy ne halljam” lett. Innentől pedig elindult a rocker életem.
Az alábbi linkeken találsz róluk infókat:
– Weboldal: kattints ide
– Facebook: kattints ide
– Fotógaléria (Flickr): kattints ide
– Youtube: kattints ide
Első találkozásunk egy butikban volt, ahol egy ruhakollekciót fotóztam. Szilvi volt a modell. Később pedig meghívást kaptam tőle, egy általa szervezett táncgálára, ahol a tanítványai léptek fel. Beszélgetéseink során megtudtam tőle, hogy több európai országban is fellépett egy csoporttal. Többek között erről és a táncoktatásról beszélgettem Szabó Szilviával.
Hány éves korodban kerültél először kapcsoltba a tánccal?
– 7 éves koromban, elsősorban szülői ráhatással. Úgy látták, hogy eléggé mozgékony és hajlékony vagyok, ezért beírattak Győrbe művészi torna oktatásra. Ott pedig a tanárom ajánlotta a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolát, ahová felvételt nyertem.
Ezek szerint az általános iskolát már ott végezted?
– Igen. Harmadikas koromban kerültem be és a középiskolát is itt végeztem el, mint táncművész. Tanultunk többek között klasszikus balettet, néptáncot és modern táncot.
Melyik stílus állt hozzád a legközelebb?
– Igazából a klasszikus balett volt a fő tantárgy, de a modern tánc közelebb állt hozzám. És ez így van mind a mai napig.
Ki inspirált? Volt kedvenc táncosod?
– Nagyobb példaképem nem volt. Inkább az iskolatársaimra, a nálam idősebbekre néztem fel. Jó érzéssel töltött el velük közösen próbálni, szerepelni.
Középiskola után mi következett?
– Az érettségi, a képesítő vizsga és a színházi koncertvizsga után, szeptemberben már Budapesten voltam. Bekerültem egy Broadway Dance Company nevű társulathoz és még ebben a hónapban elkezdődtek a próbák. Decemberben pedig már kezdtük a turnét.
Akkor elég hamar belecsöppentél a show világába.
– Igen, 19 évesen már Európát jártam. Többnyire Németországban és Ausztriában, de volt pár svájci és olaszországi fellépésünk is. Decembertől áprilisig voltunk távol. A turnék közti időszakban pedig feltűntünk a Nagy duettben és a Megasztárban is, mint háttértáncosok.
És hogyan lett a táncosból táncoktató?
– Gyakorlatilag már a turnék szüneteiben elkezdtem az oktatást. 4 év után pedig úgy döntöttem, hogy befejezem a turnézást, mert itthon szeretnék boldogulni. Nem könnyű a távollét, ha már párkapcsolatban élsz. És a kis tánccsoportomat sem akartam távol hagyni hónapokra.
Most már csak az oktatás van az életedben?
– Igen. Jelenleg 6 csoporttal foglakozom itt a Rábaközben különböző településeken. Óvodás kortól kezdve egészen a felnőtt korosztályig járnak hozzám táncot tanulni. Hétvégenként pedig sokszor lépünk fel különböző rendezvényeken, falunapokon. Évente egyszer pedig rendezünk egy nagy táncgálát. És nagy örömömre szolgál, hogy 2014 decemberétől sikerült egyesületté válnunk Starlight Dance SE néven.
Egy kedvenc történet amire büszke vagy, amire szívesen emlékezel vissza?
– Van egy kónyi tanítványom aki teljesen az én kezem alatt nevelkedett. Nagyon tehetséges kislány. Javasoltam a szüleinek – mint annak idején az én művészeti oktatóm a szüleimnek – hogy felvételizzen a győri táncművészeti iskolába. És fel is vették a legmagasabb pontszámmal. Nagyon jó érzés volt amikor felhívott: “Szilvi! Felvettek”.
Starligt Dance SE facebook oldalát és további képeket róluk itt találhattok: “kattints ide“