Posts in Category: kép
Vasárnapi portrék – Tamás a motorszerelő
Vasárnapi portrék címmel elkezdett fotósorozatom első riportalanya Varga Tamás. Tamás azon szerencsés emberek közé tartozik akinek a munkája a hobbija. Csornán üzemelteti motorszervizét, ami egyben tuning műhely is.
De kezdjük az elejéről.
Mikor kaptad vagy vetted az első motorod?
– 14 éves koromban vettem az első kétkerekűmet, ami egy 2 sebességes, 50ccm-es Romett Kadett volt. 9000 Ft-ért jutottam hozzá a spórolt pénzemből.
Szüleid nem féltettek?
– Eleinte nem. De ahogy nőtt a köbcentik száma, úgy növekedett az aggódás is. De végül is beletörődtek, hogy a motorozás kezd az életem része lenni.
És hogyan lett a motorozásból javítás, tuning?
– Igazából a kettő mindig is összefüggött. Nem szerettem, ha más nyúl hozzá a motoromhoz. Aztán jöttek a barátoktól és ismerősöktől a felkérések. Egy idő után pedig rájöttem, hogy ezt szeretném csinálni, így beiratkoztam egy motorkerékpár-szerelő, 2 éves iskolába. A második évet már aktív szerelés közben végeztem el. Lassan már 15 éve foglalkozom javítással.
Mióta van műhelyed?
– Ha jól emlékszem 10 éve. Aminek most már neve is van: VT Racing Tuning Szerviz.
Tuning vagy szerviz? Melyik áll hozzád közelebb?
– Egyértelműen az első! (kis mosoly az arcon). Az mindig kihívás. Megtalálni az utat, hogy jobbak legyünk a gyorsulási versenyeken egyénileg és csapatban is. Mert ott sokszor ezred másodperceken múlik a győzelem. De nem csak a gyorsulási versenyzők keresnek meg . Készítettem már fel motort pályaversenyzésre is. A “nem versenyzők” pedig kisebb módosításokkal keresnek többnyire: kipufogó rendszer, sport szűrők, gyújtásvezérlés programozás stb…
Említetted, hogy van egy csapat. Hogyan alakult meg?
– Gyorsulási versenyeken ismerkedtem meg a jelenlegi tagokkal. Ákossal, Bálinttal és Istvánnal. 2013-as szezon közben jött az ötlet, hogy szponzorok segítségével megalapítsuk a csapatot, ami VT Racing Team néven fut. Mivel már a csapatalapítás előtt is voltak sikereink sorban jöttek a szponzorok. 2014-es szezon volt az első ahol már ezzel a névvel szerepeltünk és szép eredményeket értünk el. És meg kell, hogy említsem pályaversenyzőnket is, Szabolcsot. Ő is többször felállhatott a dobogóra.
Jövőre néző tervei a csapatnak?
– Az első az, ami minden versenyzőnek: minél több győzelem. De szeretnénk további szponzorokat is találni. 6*3 méteres hirdetőfelülettel rendelkezünk és a versenyeken kívül kiállításokon is részt veszünk. Szóval nemcsak kérünk, de adunk is. Ha mást nem reklámfelületet. 2015 első nagy durranása a Hungexpós kiállításunk lesz, ahová sok szeretettel várunk mindenkit!
Kik kereshetnek meg téged javítással illetve tuninggal?
– Többnyire nagymotorosok szoktak, de bárki jöhet! Általános karbantartás, teljes körű szervizelés, műanyag idomok javítása és akár a legőrültebb dolgok is jöhetnek: nitro és turbó szettek beépítése.
Kedvenc történet a múltból, amire szívesen emlékezel vissza?
– Van egy, amire jó érzéssel gondolok vissza. Volt egy balesetem aminek következtében eltörtem a karom. Amíg a kórházban voltam egyfolytában a motoromon járt az eszem. Mikor kiengedtek , “gipszes-vasalt” kézzel már a műhelyben voltam és amit tudtam csináltam is. Majd a gipsz és a vasak eltávolítása végett megint be kellet feküdnöm a kórházba. Közben Édesapám és a barátaim összefogtak. Pár nap alatt olyan szinten rendbe hozták a motorom, hogy mikor beléptem az udvarba, ott állt a motorom kijavítva, lefényezve, menetre készen. Hihetetlen érzés volt!
Zárásképpen pedig pár elérhetőség:
– VT Racing Team Facebook oldala: kattints ide
– Cím: 9300 Csorna, Erzsébet Királyné U. 58.
– Telefon: +36-30/870-72-75
Megjegyzés: szeretném megköszönni Jókuti Fruzsinának a segítséget. Sokat segített az első interjú végleges formájának kialakításában!
Egy csodálatos év 65 képben
Lassan véget ér a január 1-én elkezdett “1 év 365 kép” projektem. Aminek az a lényege, hogy minden napra készíteni kell egy képet. Jelen pillanatban a 362. nap van. Vagyis mindjárt itt az év vége.
Ha végig nézem az eddig elkészült képeket rá kell hogy jöjjek….ez egy csodálatos év volt.
És hogy mi segített ilyenné tenni ezt az évet? Egyrészt ez a mellékelt kép. 2013-ban voltam egy tanfolyamon ahol azt mondták, hogy ki kell mozdulni a komfortzónánkból, mert a csodák ott történnek!
Másrészt pedig a 365 projekt. Mindenhová vittem magammal a fényképezőgépet. És gyakran ki kellett mozdulnom abból a pici körből, hogy számomra érdekes képet készítsek.
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Ilyenek voltak, hogy korán kelés a reggeli fények végett, szúnyogokkal harcolás naplementekor, sárban fetrengés egy virágfotó végett. Mert ugye azokat legtöbbször felülről nézegetjük.
Egy pocsolyát bámulni a megfelelő szöget keresve, hogy szép tükröződést kapjak, miközben többen figyelnek a járókelők közül. És volt aki még a pocsolyába is belenézett, hogy mit nézek annyira :-)
Egyszer bűnözőnek néztek és rám hívták a rendőrséget, hogy miért mászkálok erre és mit fotózok. De szerencsésen ért véget a történet. Nem csuktak le és igazából a civil ruhás rendőr (nyomozó) is normális volt.
Néha készült selfie – önarckép – is. Gyakran csináltam hülyét magamból a kamera előtt, nem törődve azzal, hogy mások mit szólnak hozzá.
De a komfortzónából való kilépések közé sorolnám még a fagyoskodást, az esőben sétálást, sziklamászást, éjszakai fentlétet, hosszú perceket várni egy-egy pillanatra….és mindezt egy fénykép kedvéért.
Pedig mennyivel kényelmesebb a szobában feküdni :-)
És ettől lett szép a 2014-es év. A 365 projekt rákényszerített arra, hogy akkor is menjek amikor nincs kedvem, hogy más szemmel nézzek a világra, a körülöttem lévő dolgokra. Talán még egyik évben sem kirándultunk ennyit. Mert “muszáj” volt menni. Közel 1500 Km-t kerékpároztam és sok napi kép készült közben. Nem rekord év, de az előző évi 400 Km-hez képest kicsivel több.
És még egy okból is remek dolog, hogy mindig nálam volt a fényképezőgép: minden fontosabb esemény meg lett örökítve legalább egy kép erejéig. Nézve a képeket könnyebb emlékezni. Mintha csak most történt volna minden. Pár fontosabb dolog: a kirándulások, családi ebédek, Brigi diplomaosztója, a kerékpárversenyek, köztük a zánkai 24 órás verseny, a nyaralás, a rock fesztivál, a kerti partik. És nem utolsó sorban az eljegyzésem :-) De egy említést megérdemel Gizmó is, a perzsa macskánk.
Erről készült egy 65 képből álló slideshow, amit a blogbejegyzés végén találhattok majd meg. Mindent megmutatni 65 képben nem lehet. Arra sem tudok választ adni, hogy miért pont ezek a képek szerepelnek a slideshowban. Ha kíváncsi vagy az egész sorozatra itt megtalálható: Facebook vagy Flickr
Köszönöm szépen a figyelmedet, a “lájkodat”, a hozzászólásodat a közösségi oldalakon. Bízom benne, hogy volt pár kép és történet ami tetszett nektek. Most már elárulhatom, hogy jövőre új sorozatba kezdek. Nagy kihívás lesz számomra, mert ez most csak emberekről szól: “Vasárnapi portrék”.
Végezetül engedjetek meg nekem egy gondolatsort:
– bátran biztatok mindenkit, hogy fotózzatok végig egy éveteket. Nem kell napi szinten. Csinálj egy mappát és rakjál bele minden eseményről egy képet. Ne többet…csak egyet. Legyen ez egy egyszerű séta, egy szép naplemente, találkozás egy régi ismerőssel, egy számodra érdekes jelenet. Év végén visszanézve rájössz, hogy megéri!
Csak egyet ne felejts….lépj ki a komfortzónádból, mert a csodák ott történnek!