Egy csodálatos év 65 képben

Lassan véget ér a január 1-én elkezdett “1 év 365 kép” projektem. Aminek az a lényege, hogy minden napra készíteni kell egy képet. Jelen pillanatban a 362. nap van. Vagyis mindjárt itt az év vége.
Ha végig nézem az eddig elkészült képeket rá kell hogy jöjjek….ez egy csodálatos év volt.

És hogy mi segített ilyenné tenni ezt az évet? Egyrészt ez a mellékelt kép. 2013-ban voltam egy tanfolyamon ahol azt mondták, hogy ki kell mozdulni a komfortzónánkból, mert a csodák ott történnek!

Másrészt pedig a 365 projekt. Mindenhová vittem magammal a fényképezőgépet. És gyakran ki kellett mozdulnom abból a pici körből, hogy számomra érdekes képet készítsek.

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Ilyenek voltak, hogy korán kelés a reggeli fények végett, szúnyogokkal harcolás naplementekor, sárban fetrengés egy virágfotó végett. Mert ugye azokat legtöbbször felülről nézegetjük.

Egy pocsolyát bámulni a megfelelő szöget keresve, hogy szép tükröződést kapjak, miközben többen figyelnek a járókelők közül. És volt aki még a pocsolyába is belenézett, hogy mit nézek annyira :-)
Egyszer bűnözőnek néztek és rám hívták a rendőrséget, hogy miért mászkálok erre és mit fotózok. De szerencsésen ért véget a történet. Nem csuktak le és igazából a civil ruhás rendőr (nyomozó) is normális volt.

Néha készült selfie – önarckép – is. Gyakran csináltam hülyét magamból a kamera előtt, nem törődve azzal, hogy mások mit szólnak hozzá.

De a komfortzónából való kilépések közé sorolnám még a fagyoskodást, az esőben sétálást, sziklamászást, éjszakai fentlétet, hosszú perceket várni egy-egy pillanatra….és mindezt egy fénykép kedvéért.
Pedig mennyivel kényelmesebb a szobában feküdni :-)
És ettől lett szép a 2014-es év. A 365 projekt rákényszerített arra, hogy akkor is menjek amikor nincs kedvem, hogy más szemmel nézzek a világra, a körülöttem lévő dolgokra. Talán még egyik évben sem kirándultunk ennyit. Mert “muszáj” volt menni. Közel 1500 Km-t kerékpároztam és sok napi kép készült közben. Nem rekord év, de az előző évi 400 Km-hez képest kicsivel több.

És még egy okból is remek dolog, hogy mindig nálam volt a fényképezőgép: minden fontosabb esemény meg lett örökítve legalább egy kép erejéig. Nézve a képeket könnyebb emlékezni. Mintha csak most történt volna minden. Pár fontosabb dolog: a kirándulások, családi ebédek, Brigi diplomaosztója, a kerékpárversenyek, köztük a zánkai 24 órás verseny, a nyaralás, a rock fesztivál, a kerti partik. És nem utolsó sorban az eljegyzésem :-) De egy említést megérdemel Gizmó is, a perzsa macskánk.

Erről készült egy 65 képből álló slideshow, amit a blogbejegyzés végén találhattok majd meg. Mindent megmutatni 65 képben nem lehet. Arra sem tudok választ adni, hogy miért pont ezek a képek szerepelnek a slideshowban. Ha kíváncsi vagy az egész sorozatra itt megtalálható: Facebook vagy Flickr

Köszönöm szépen a figyelmedet, a “lájkodat”, a hozzászólásodat a közösségi oldalakon. Bízom benne, hogy volt pár kép és történet ami tetszett nektek. Most már elárulhatom, hogy jövőre új sorozatba kezdek. Nagy kihívás lesz számomra, mert ez most csak emberekről szól: “Vasárnapi portrék”.

Végezetül engedjetek meg nekem egy gondolatsort:
– bátran biztatok mindenkit, hogy fotózzatok végig egy éveteket. Nem kell napi szinten. Csinálj egy mappát és rakjál bele minden eseményről egy képet. Ne többet…csak egyet. Legyen ez egy egyszerű séta, egy szép naplemente, találkozás egy régi ismerőssel, egy számodra érdekes jelenet. Év végén visszanézve rájössz, hogy megéri!

Csak egyet ne felejts….lépj ki a komfortzónádból, mert a csodák ott történnek!