Vasárnap részt vettem egy jótékonysági kerékpártúrán, amit Dr. Czumbil Norbert szervezett. Túra célja, hogy pénzt gyűjtsünk lélegeztető gépre, egy motorbalesetben megsérült csornai lánynak, aki az egyik szülője révén beledi származású. Ezért is lett az úti cél Beled. Egy dolog ismét bebizonyosodott: nem kell hinni az időjárás jelentésnek. Még csütörtökön is esős, felhős időt jósoltak. De ma még az időjárás is velünk volt, hogy minél többen lehessünk!
14 órakor indultunk el Farádról, mindenki a saját tempójában. Kivéve a Doktor urat, mert ő a sor végét kísérte. Én meg voltam az az őrült “feketeruhás-hátizsákos bringás”, aki előre ment, megállt fényképezni, megint előre tekert és megint fényképezett. Így egész jó edzés lett számomra a lazának induló túrából. De megérte a fáradtságot, mert az objektíven keresztül sok mosolygós, integetős kerékpárost láttam.
Gondoltam, ha már a sor végéről indultam, megszámolom a Beled felé tartó létszámot. Nagyjából 170 főt számoltam, de ez marketinges nyelven szólva közel 200. Jó volt látni ennyi embert küzdeni egy nemes cél érdekében. Mert bizony volt benne küzdés. Nem mindenki bringázik rendszeresen és hazafelé találkozhattunk a jó kis rábaközi szembe széllel is.
Volt még egy nagyon pozitív dolog az összefogáson és a pénzgyűjtésen kívül: a beledi fogadtatás. Szendvicsekkel, süteményekkel, teával, kávéval vártak minket a kerékpáros pihenőben. Köszönjük szépen!
A csoportos hazaindulást már nem vártam meg, páran előbb elindultunk, ezért erről nem tudok már mesélni. De látva a segítő szándékot és a sok bringást, remélem lesz még ilyen szervezés, amiről majd tudok mesélni.
Nem én voltam a szervező, de köszönök mindenkinek mindent!
A képeket pedig fogadjátok tőlem sok szeretettel, amik innen letölthetőek és szabadon felhasználhatóak: >kattints ide<
A facebook oldalamon már többször említettem, hogy nem kell messze menni, hogy szép helyeket lássunk.
Én a “felfedező” túráimat kerékpárral szoktam megtenni, később pedig visszatérek a családdal, hogy sétálva is körülnézzünk. Szeretek kerékpározni, de séta közben sokkal több dologra lehet odafigyelni. Tegnap például azt néztük végig, ahogy egy harkály felbont egy diót, miközben hadakozik a körülötte lévő verebekkel. Lesték a potyafalatokat. Sajnos teleobjektív híján ezt lefotózni nem tudtam.
Minden emléket nem fogok leírni, de ha bármilyen kérdésed van a túrákról, útvonalakról, tedd fel nyugodtan az info@totgaborfoto.hu e-mail címen vagy keress meg a facebookon.
Szóval a helyek ahol az elmúlt pár hétben jártunk.
Első őszi kirándulás: Ság hegy. Ez volt a legmesszebb, de így sem volt több a “kocsifutás”, mint 120 Km (Csornáról el-vissza)
A hegy lábánál megálltunk az autóval, a Kemenes Vulkánpark Látogatóközpontnál. Innen pedig gyalog folytattuk utunkat. 4,22 Km-t gyalogoltunk összesen a túra során. Szintemelkedés (ha lehet hinni az Endomodo alkalmazásnak) 219 méter. Természetesen ez nem pontos érték.
Következő “minimál” túra Barbacs határában volt. Helyszíneket kerestem fotózáshoz és akkor álltunk meg és sétáltunk el eddig a hídig. Autóval kb. 6-7 Km Csornától, a műúttól pedig nagyjából 800 métert kell sétálni.
Visszagondolva nagyon örülök annak, hogy elkezdtem fényképezni, mert azóta nagyon sok szép helyre eljutottam. Dénesfára a Cziráky kastélyba is így jutottam el. Egy kedves pár ajánlotta helyszínnek egy-két éve és azóta már többször jártam ott. De a legcsodálatosabb most volt, az őszi színekkel. Igazi színorgia. A kastélyba, hogy be tudj menni csengetni kell a kapunál, mivel ez egy szanatórium. Gyönyörű kertje van a kastélynak. Horgásztó, patak, hidak, érdekes fák. És az az igazi őszi, erdei illat, amit nem lehet lefényképezni. Meg a mamutfenyőt sem, mert nem fért bele a képbe :-)
Távolság: 30 Km
Tegnapi kirándulásunk pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban volt. Pontosabban az Osli-Hany környékén.
Földsziget után fordultunk le a főútról Madárvárta irányába. A Királytói Erdészlaknál parkoltunk le.
Távolság: 20 Km
5,5 Km-t sétáltunk, két kilátót felkeresve. Elsőként az erdészlaktól nyugat-délnyugati irányban lévő kilátóhoz. Pontos nevét nem tudom. De lehet nincs is. Itt nyáron rengeteg gyurgyalag fészkel.
Majd visszasétáltunk az erdészlakhoz és a Király-tónál lévő kilátóhoz mentünk. Távolban néhány bivaly is feltűnt, amit először földkupacnak hittem :-)
Amit pedig még a bejegyzés elején írtam, harkályos sztorit, azt visszafele láttuk a Florasca bányászterülete mellett.
Keresd a turistát :-)
Aminek nagyon örülök és amiért ez a bejegyzés is megszületett az az, hogy már többször kaptam pozitív visszajelzést tőletek. Van, hogy csak egy “Köszi a tippet” hozzászólás érkezik a kép alá a facebook oldalamon. De néhányan üzenetben is megkeresnek, hogy merre van a képen látható hely.
Remélem páran kedvet kaptok egy kis kiránduláshoz. És ne feledjétek: nem kell messze menni, hogy csodát lássatok!