Az esküvő tanúinkkal megbeszéltünk egy közös hétvégét. Mikor először tervezgettük a szombati napot, arról volt szó, hogy kerékpározunk. Az időpont közeledtével szóba jött inkább egy kenutúra. Végeredmény pedig egy ausztriai hegyes-völgyes-felvonós-jéghideg patakban állós kirándulás lett. És így utólag is azt mondhatom, hogy ez egy nagyon jó döntés volt.

A szombat 10 órára tervezett indulást, kicsit veszélybe sodorta az előző esti sütögetés, de sikerült időben elindulni. GPS-be begépeltük a “Reichenau an der Rax” nevet. Már az odavezető út is csodálatos volt. Néha úgy éreztük, hogy eltévedtünk. Kis falvakon, elhagyatottnak látszó házak mellett, erdei utakon kanyarogva mentünk.

Kis pihenő gyönyörű kilátással:

Közel 100 Km megtétele után, Reichenau-t elérve, már csak a “Seilbahn” táblákat kellett követnünk. A parkolóban a kocsiból kiszállva, megkerestük és felvettük a földről, a látványtól leesett állunkat. Utána pedig megcsináltuk a kötelező “itt is jártam” fotókat.

Pénztárhoz érve a magabiztos német nyelvtudásommal, felemeltem a jobb kezem és mutattam, hogy 4. A pénztáros nagyon jól ismerte a jelbeszédet és kaptunk is 4 jegyet a felvonóra. Az oda-vissza jegy ára 22,60 Euró/fő. Rövid várakozás után beszálltunk a felvonóba. A Rax-felvonó, Ausztria első drótkötélfelvonója, nyolc perc alatt az 1546 m magas Rax-fennsíkra visz és közben 1017 méter szintkülönbséget győz le! (infó: raxalpe.com)
Felvonóból kiszállva ez a látvány fogadott:

Megkezdtük túránkat az Ottohaus menedékházhoz. Köves út vezetett végig, ahol fenyvesek, hegyek, völgyek és virágos rétek mellett haladtunk el.

Itt éppen 1615 méter magasan jártunk.

Mivel én még soha nem jártam ilyen magasan, nem tudtam mire számítsak, ami a hőmérsékletet illeti. A felvonónál a völgyben 32 fok volt. Hőmérő nem volt nálam, de kb. 25-26 fok lehetett a hegyen. De lehet, hogy csak a kellemesen hűvös, hegyi fuvallatok végett éreztem ennyinek. Olyan érzés volt, mint ha a tűző napon klímát nyomatnának rám :-)

Elérkeztünk a menedékházhoz. Sajnos erről nem tudok mutatni általam készített képet, mert annyira lenyűgözött a látvány, hogy elfelejtettem lefényképezni. A táj kicsit sem hasonlít a Kisalföldre :-)

Az extrém sportolók is élvezhették a környéket. Hegymászókat és egy siklóernyőst is láttunk.
Szegény srácnak az első felszállás nem sikerült. A közeli fenyvesben landolt. De aztán később láttuk, hogy sikerült neki felszállni. Biztos szép látvány lehet….de azt hiszem maradok a kerékpárnál :-)

Visszaérve a kiindulási pontra “becsekkoltunk”, hogy melyik járattal akarunk lemenni. Míg várakoztunk elfogyasztva utolsó szendvicseinket, magunkba szívtunk még egy kis hegyi levegőt és nyugalmat.

Leérve a völgybe, elsétáltunk még a közelben található patakhoz. Vize kristálytiszta és jéghideg volt! Beleállva a vízbe, 5 perc után úgy éreztem, hogy lefagynak a lábujjaim. Persze a helyi, vagány fiatalok egy 2 méter magas szikláról ugráltak a vízbe.

Hazafele úton ismét élvezhettük a kacskaringós utakat, miután meg lett pakolva igazi 5% Steffl sörrel a csomagtartó.
Esti sütögetés, sörözés közben pedig, a százával ránk törő szúnyogok sem tudták elvenni tőlünk az élményt, amit ez a nap nyújtott számunkra.

A másnap reggelről pedig nem akarok beszélni :-)